Méhész szótár
Mint minden jószágot, a méheket is kell időnként etetni. A virágzások az év során csak rövid ideig tartanak, a köztes időszakokban nélkülözhetetlen az etetés.
Mivel a mézet elvesszük, ősszel szintén etetés formájában kapják meg a télre elegendő, kb. 16-20 kg eleséget.
Etetéshez cukros vizet használunk. Mézzel etetni a méheket kifejezetten veszélyes, mert végzetes méhjárványt, nyúlós költésrothadást terjesztjet, melynél az állományt égetéssel megsemmisítik.
A cukorszirupból a méhek méz-szerű anyagot készítenek. Mivel nem nektárból készül, méznek nem nevezhetjük, de a méhek számára fontos energiatartalmat teljes értékűen biztosítja. A méhésznek nagyon kell figyelnie az adagolásra hogy se kevés ne legyen, se túl sok: utóbbi esetben belekerülhet a cukor a méztermésbe és egy ilyen hibát a szándéktól függetlenül hamisításként definiálnak.
Az élelempótlás mellett az etetésnek más fontos célja is van, a szaporodás, a népesség serkentése.
A serkentés azt jelenti, hogy a méhcsalád az élelem hatására nagyobb önbizalommal szaporodik. Van olyan időszak - jellemzően nyár végén -, amikor a méhanya már csökkentené a lerakott peték számát. Mi azonban néhány etetéssel arra buzdítjuk, hogy bátran petézzen. Így népesebb családokat tudunk betelelni, ami a sikeres jövő év záloga.
